Módszertan és adatok

A Big Mac szinte azonos világszerte, és helyi pénznemben van árazva, így szórakoztató, intuitív mércéje a vásárlóerőnek — amit a The Economist Big Mac-indexe tett népszerűvé.

A fő mutatónk a helyi minimálbért osztja a helyi Big Mac árával. Mindkettő ugyanabban a pénznemben van, így az aránynak nincs szüksége árfolyamra vagy PPP-korrekcióra — ez teszi a rangsort nehezen vitathatóvá.

Ha egy ország csak havi minimumot tesz közzé, azt a törvényes heti munkaóra × 4,33 hét alapján számítjuk át órabérre, és ezt a feltételezést jelöljük az ország oldalán.

Néhány ország (pl. a skandináv országok, Olaszország) kollektív szerződésekkel állapítja meg a béreket. Ezeket egyértelműen jelöljük; ahol egy kantoni vagy ágazati bér a releváns viszonyítási alap, lábjegyzetben tüntetjük fel.

Nem. Ez egy játékos vásárlóerő-összehasonlítás, nem pedig gazdasági, befektetési vagy jogi mutató.

It is inspired by The Economist’s Big Mac Index, which compares Big Mac prices across countries to gauge currency value. We flip it: instead of comparing prices, we measure how many Big Macs an hour of local minimum wage buys — a purchasing-power view of wages.